Nicaraguai szivarok

A nicaraguai szivarok a kiváló minőségű dohányáruk közé sorolhatók, nagyon jó ár-érték arányúak. A nicaraguai szivarok tényleg gyakran verhetetlenek árban. De ez korántsem minden. Nicaragua az első számú szivarországgá emelkedett. Most már a dominikai gyártók is Estelí-re, a világ új szivarközpontjára figyelnek. Miután a hondurasi kormány az elmúlt években 70%-kal megemelte a minimálbérhatárt, most még előnyösebb Nicaraguában szivarokat készíttetni. A világon sehol máshol nincsenek jelenleg ilyen jó feltételek a gyártók számára. Az egyetlen hátránya: jelenleg hiány van szakképzett személyzetből.

A közép-amerikai országban már nagy nevek is letelepedtek. A mintegy 6000 alkalmazottat foglalkoztató Plasencia a világ legnagyobb gyártóüzemének számít. Rocky Patel szivarokat, Alec Bradley szivarokat és sok más márkát gyártanak itt. Ezen kívül vannak nagyszerű független gyártók, mint Victor Calvo vagy Noel Rojas. A kubai száműzött 2022-ben költöztette át gyárát a régi Estelí-i mozipalotába, és ott készíti saját szivarjait. Az olyan márkák, mint a Crowned Heads vagy a Dunbarton szintén érdekes lehetőségeket kínálnak. Az olyan óriásokkal szemben, mint AJ Fernandez, Perdomo, Drew Estate vagy My Father, még mindig újnak és tapasztalatlannak számítanak. Valójában Estelí egy nagy szivarcsaládnak tekinthető, ahol szinte minden nagy gyár segít a többieknek a megrendelések legyártásában.
Nicaragua fő termesztési területe a Honduras határán fekvő Jalapa-völgy. A közeli Estelí, Nicaragua harmadik legnagyobb városa Közép-Amerika szivar-metropoliszává nőtte ki magát. Ma már olyan sok dohányt termesztenek itt, hogy a föld drága, és a területek szűkössé váltak. Az olyan gyártók, mint Victor Calvo, ezért az elmúlt években olyan új területeket alakítottak ki, mint San Isidro, Matagalpa. Condega a dohánytermesztésről is ismert. Még a vulkanikus eredetű Ometepe szigetén is termesztenek némi dohányt. Ez a neve a Nicaragua-tó legnagyobb szigetének a közép-amerikai ország déli részén.
Hogy egy ország gazdasági fejlődése mindig a politikától függ, az elmúlt évtizedekben többször is bebizonyosodott. A szivargyártók nem mindig jártak ilyen jól. A válságban lévő Nicaragua és Honduras nagyon alacsony bérköltsége miatt a közép-amerikai ország a dohánytermesztés új csillagává vált. Nem ritkaság, hogy a kubai száműzöttek itt is létrehoztak kisebb-nagyobb márkákat. Néhányan Nicaraguában és Hondurasban termelnek. Ez nem volt mindig így, mert az 1970-es évek végén a polgárháborút követően a szivargyártás gyakorlatilag stagnált.
Az ezt követő években a jobboldali kontrák harcoltak a sandinista kormány ellen, így nem lehetett gondolni a gyors feltámadásukra. A dohányföldek parlagon hevertek, a manufaktúrák tönkrementek, és sok embernek kellett elmenekülnie a zavargások elől. Szerencsére az 1990-es évek óta a dolgok ismét felfelé ívelnek, és ma már az ország rendszeresen nagyszerű újdonságokkal örvendeztet meg minket