Furnér vagy tömörfa?

A humidorok előállítása kétféleképpen lehetséges:

- MDF alappal (medium density fiberboard), amelynek belsejét spanyol cédrusból készült furnérral bélelik, míg a külső borítás anyaga valamilyen keményfa (legtöbbször cseresznye).
- A humidortest tömörfából, a belső fala pedig spanyol cédrusból készül (néha az egész humidort spanyol cédrusból készítik, belső burkolat nélkül).

A közhiedelemmel ellentétben a tömörfa humidorok nem feltétlenül kiválóbbak, mint a furnérból készült társaik. A tömörfa humidorok magasabb árát az alapanyag drágasága indokolja leginkább, míg a furnérból készült modelleknél a konstrukció bonyolultsága a leginkább meghatározó tényező.
A külső levegő páratartalmánál magasabb a páratartalom a humidorok belsejében, ezért a belső fa megduzzad, és ez feszültséget kelt a humidor falaiban.

A furnér humidoroknak megvan az az előnyük, hogy a belső MDF-lap kevésbé vetemedik a páratartalom emelkedésével. Emiatt kevesebb feszültség ébred a humidor szerkezetében – a feszültség hatására a humidor teteje megvetemedhet és el is törhet. További előnye a furnérból készült humidoroknak az, hogy a külső lakkozás szebben felvihető a keményfa felületre.

A spanyol cédrusból készült tömörfa humidorok sérülékenyebbek és könnyebben keletkezhetnek rajtuk horpadások, mert a fa anyaga igen puha. Ahogyan arról már korábban is esett szó, a spanyol cédrus puhasága korlátozza a lakkozás tartósságát és a fényességét. Manapság főként emiatt használnak tömörfa helyett MDF-lapot a humidorok készítéséhez, és egyúttal ez a standard a humidorok gyártásánál.